Azóta megint alszik. Igazi kényszeres rohadékként néz velem farkasszemet.. Megjön az éjszaka közepén. Az ajtóm számára mindig nyitva áll. Nem tágít. Ha kell, órákig is minden idegszálával rám figyelni. Igaz, hogy mára semmi tervem nem volt. Szabadságom is tölthetném. Nem tudom mia tökömet keresek itt. Szolgai módon kapcsolom be a laptopot. Hajnali háromkor is, készen állok a munkára, ha ő szeretné. Elkezdek írni. A jóleső nyugalom már épphogy megszállna, mikor megint megjelenik, rámmászik. Körmei húsomba mélyednek, arcát tenyerembe tolja. Kényeztess, -suttogja.

Undortól remegő szájjal teszek eleget kötelezettségemnek. Mást úgysem tehetek. minthogy engedem, hogy saját ágyamból kiparancsova, hajnali háromkor kénye-kedve szerint játszadozzon velem. A billentyűkhöz nyúlni esélyem sincs. Egész testemben remegő néma tehetetlenség transzformálódik épp könnyekké.

Kezem kényszeresen somogatja őt, -méghozzá ott, ahol neki jóleseik. Hosszú percek telnek el. Ha mozdulok, méginkább pucsít. Ha nem mozdulok, legalább csak csendben szenved.. de miért pont ilyenkor, és miért pont rajtam, -fogalmazódik meg bennem minden pillanatban. Néma feleletemmel csak a tényt tudom nyugtázni. Szolgálok. Most így. Lassan elcsendesedik, Elaludt. D nem mozdulhatok. Pallosa, ha nem vagyok elég nyugodt ,újra lecsaphat. Néha farkával ezt demonstrálja is.

Most tehetetlen vagyok. Nem vagyok a saját uram. Erről szól a mi lecke. Írok, míg tudok, annak legalább látomvalami értelmét. Már csk egyik kezemmel, a másik az övé. Kényelmesen elhelyezkedett. Ha mozdulok keződik minden elölről.

A szerepek olykor felcserélődnek. Néha, nagyon néha ő a szolgáló. Ilyenkor, ha kell, hogy nyugalmam biztosítsa, mancsa apró legyezként csapkodja az arra tévedő legyecskét

Miért nem lehet mondjuk épp délután dormbolni ennyit

Lábjegyzet a „Szolgálat” című fejezethez:

¹ A fejezet alapjául szolgáló sorok egy asztrológiai értelemben is kényszerítő erejű éjszakán, pontosan hajnali 3:05 – kor kezdtek életre kelni. A Placidus-féle házrendszer szerint az aktuális tranzitképletben a Hold épp a III. házas Bakban járt – ami a kommunikáció és az írás területén a szikár, szinte megkerülhetetlen kötelességtudat analógiája. Ez a Bak Hold egy feszült, 150 fokos kvinkunx fényszöget alkotott a születési képlet Oroszlán MC-jével (a hivatás és a sors megnyilvánulásának csúcsával).

Ezzel párhuzamosan az égbolton egy ritka és sorsfordító Jod-formáció (az „Isten Ujja”) rajzolódott ki, amelynek fókuszpontjában a szerző születési Skorpió Felszálló Holdcsomópontja állt. A karmikus életfeladatot jelölő csúcsot két tranzitpont fogta közre: a VIII. házas (alvilági, transzformációs) Ikrek Nap, valamint a VI. házas (mindennapi kötelezettségek és kisállatok területe) Kos Szaturnusz – utóbbi a valóságban a macska fizikai, leláncoló jelenlétében manifesztálódott.

A sorsszerű feszültséget a képlet további 150 fokos kvinkunx szálai tették teljessé: az V. házas (alkotói) Kos Neptunusz és az I. házas születési Skorpió Uránusz kapcsolata a transzszerű íráskényszert hozta el, míg a VIII. házas égi Uránusz és az Ascendens feszültsége a mindennapi realitás kereteit repesztette szét. Végezetül a VII. házban (a külvilág, a „másik ember” terén) álló makacs Bika Mars a XII. házcsúccsal (a kollektív tudattalan és az elzárt titkok kapujával) alkotott feszült fényszöget, pontosan lemodellezve az anyagi /kényelmi érdekek és a spirituális tisztítás feszültségét..

Ennek a műnek saját ágyából „kiparancsolva”, ebben a kozmikus pókhálóban kellett megszületnie. A történetet hordozó láleknek egyszerre kellett megélnie a szenvedést és annak transzcendens, alkotó ragyogását.