A történenelem nagyjai között, de napjainkban is számtalan szakmában előfordul, hogy valaki csak a szakmájának él. Nagy eszmék, szent célok által hajtva, akkor bár a publikum hálás, valami talán mégis elveszik.

Ez társadalmilag, és kor által is lehet determinált.
Gondolhatunk akár régmúlt korok Vestáira, akik egész ifjúságukat áldozták a Szent tűz örzésére, vagy mostani katonáinkra, akik a szép nyári napokat töltik magasszárú bakancsban, csak mert ez a szokás, ezt várja el a világ, ez adja épp a státuszt.

Vagy nézhetjük ilyen szemmel a mai korok egyénileg küzdő ‘megszállott orvosait, íróit, tudósait, vagy egyszerű vállalkozóit.. akik életükben annyimindent a köznek rendelnek alá, és rossz esetben mindeközben saját álmaikat, vágyaikat, határaikat nyomsják el.

Ha családi mintádban előfordult ilyesmi, biztosan valaha találkoztál azzal a téged megérintő, számodra fontos témával, hogy egy gyerek apja, anyja elfoglaltsága miatt nem kapott kellő figyelmet, akkor talán ez a minta is megoldásért fog szűkölni egy ponton az életedben.

És ez nehéz, de bátran engedhetsz. A környezeted nem annyira, de az értékrended, a fókuszod simán változhat.