Kácsi miniatűrök: A jégkorszaki túlélők, akik kicsit, sikeresen állították meg az idő kerekét

Az Uránusz a Bikában járt. A változás fókuszában a Föld és a stabilitás állt, – minden, ami kézzelfogható. Kácson a változás mértéke nem betonban, hanem erdőszakaszokban, vízminőségben és a háborítatlan „természetességben” mérhető. Itt él a világ egyik legkisebb, de legszívósabb természetvédője: a fekete bödöncsiga.

Gyorsul a világ, de ettől a madarak nem dalolnak sebesebben, és a csigusok sem hamarkodják el a lépteiket. A táj ebben a bükki zsákfaluban különösen békés. Őseink már a honfoglaláskor élvezték kincseit, itták forrásvizét, hallgatták a patak csörgedezését, – később a bencések is pont ezt tették. Mi kb. húsz éve, olykor geoládákra vadászva fedezzük fel mindig újra ezt a helyet. Gyönyörű erdők, barlanglakások, őzikék, kiskocsma és kedves emberek. A kullancsokat szívesen kihagynám, de minden más a szívem csücske.

kácsi csendes ellenállók szívóssága, kitartása, – bika uránuszához is méltó, de mai bolygóállásához állásához igazodva, ikrekesen, – essen róluk szó:

Ezek a méltán híres lakók évmilliók óta írják a hely nemzetközi hírű történetét:

• A fekete bödöncsiga: Biológiai időkapszula. A jégkorszakot is túlélt lénynek az egész bolygón mindössze hat apró élőhelye maradt, – Kács az egyik legfontosabb menedéke.
• A tornai patakcsiga: Különleges „szexepilje”, hogy bár máshol is előfordul, Kácson a hideg és meleg forrásvizek keveredése hozott létre számára olyan stabil otthont, amit sehol máshol nem talál meg.
• A kácsi patakcsiga (Bythinella thermophila): Az igazi titok. Csak 2015-ben fedezték fel, és nem véletlenül lett a beceneve „kácsi fantom”. Ez az alig 2-3 milliméteres endemikus faj az egész világon kizárólag itt, ezen a pár száz méteres patakszakaszon létezik.

A víz: az állandóság záloga

Létük titka a víz. A rengeteg forrás, a hideg és meleg erek találkozása állandó hőmérsékletet és stabil életet biztosít számukra. Anakronisztikus módon, ezek a parányi lények nemcsak élvezik, hanem biztosítják is az állandóságot.

Bár csak csücsülnek a víz alatt, – rendben, néha kicsit arrébb másznak, –, mégis ők azok, akik miatt Kács tájképét nem rombolták le gigaberuházások és szállodamonstrumok. Ők a víz és általa az erkölcsi tisztaság legnagyobb harcosai. Ha nem lennének itt, a vadregényes csendet úgy hallottam, már rég felszántotta volna a profitvágy.

A jogi és természeti pajzs

Vannak ők, vannak a természetvédők, jószándékú civilek és falusiak, akik szerencsére megállnak a falnál, és nem kotorják a kelleténél tovább a patakot. Válaszként, jogi és természeti pajzsként ők is védik a falut. Hiszen életterükön szerencsére nem a pénz és a „sok okosság”, hanem a természet az úr.

A harminc éve még működő kácsi fürdő ma már düledező épületének titkai és a vízkészlet rejtelmei havonta egyszer, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakvezetett túráin feltárulnak az érdeklődők előtt. Itt megszállva és a patakparton sétálva válik igazán kézzelfoghatóvá a narratíva: ebben a törékeny világban bizony nem a méret számít.