„Régen esküvő után a fiatalasszony az ifjú férj családjához került, és ott jó ideig csak beosztott lehetett. Akkoriban úgy nevelték a lányokat, hogy mindent tűrniük kell. Eleve a nő szerepe alárendelt volt a családban, és mivel nagycsaládok éltek együtt, ott pedig a családfő a legidősebb, ám munkaképes ember, az após volt, ő irányította a gazdaságot. Felesége, az anyós pedig a ház körüli teendőket végezte, és figyelt, hogy minden rendben menjen – az ifjú menyecske egy ideig csak azt tehette, amit az anyós mondott neki. Ha az ifiasszony mindent eltűrt, és a béke kedvéért hagyta, hogy akár fát hasogassanak a hátán, eleinte el voltak egymással. De ez hosszan nem vezetett jóra. Meg kellett tanulni békében együtt élni, úgy, hogy mindenki ellegyen a családban. Ritkaságba ment, hogy egy fiatal pár külön költözzék. Nem voltak rá anyagiak, de az ésszerűség is azt diktálta, hogyha a föld, a vagyon egy, akkor a fiatalok is a portán éljenek az idősebbekkel. Együtt dolgoztak, együtt művelték a földet, nevelték az állatokat, és ők voltak, akik később örököltek. Így aztán az ifjú férjnek az apa – a családfő, a menyecskének meg elvileg az anyós diktált. Ám kettőn állt a vásár, ez ebben az esetben is természetes. Valamikor még a szülők is beleszóltak a párválasztásba, a fiatalok kikérték a véleményüket, nem egyedül a vagyon döntött, hanem az is, hogy milyen dolgosnak ismerték a választottat. Így aztán nagy meglepetés nem érhette egyik felet sem az összeköltözéskor. A fiatalasszony viszont akkor került be ténylegesen a családba, akkor fogadták el teljesen „odavalónak”, amikor életet adott az első unokának, utódnak. A közös örömök, közös munka, közös bánatok összekovácsolták a családokat. Sokat segített a jó kapcsolatban, ha látta az anyós, hogy a menyecske dolgos, gyermeket szépen neveli, ellátja fiát, jól élnek, kedveskedik neki, és neki sem fordít hátat. Ám akkortájt is volt olyan ifjú férj, aki házasságkötés után is még kizárólag anyja kedvét leste, az ő szoknyája mögé bújt, nem mondott neki ellent, anyja érdekeit feleség érdeke elé helyezte, nem próbált meg egyensúlyozni kettejük között – az ilyen kapcsolat nem vezetett jóra, örök perpatvart teremtett az anya és meny között, a házasság megszenvedte, a család is rendesen. A hír meg gyorsan haladt, az egész környék tudta, és még egy „rossz” anyóssal bővült a „hárpiák” névsora.”


Forrás: https://www.facebook.com/groups/417791621325254/permalink/841025585668520/?rdid=24srJ05e2OAZ58Ue#