Az emberi energetikai rendszerben három pszichés csomó létezik a gerincoszlop (Sushumna Nadi) mentén. Mind a három egy-egy anyagi vagy szellemi kötődést képvisel, amit a tudat felszabadulásához Kundalininek át kell törnie.

A Hold (Chandra) pozíciója a három energetikai hasadékban (Gandanta)
A védikus asztrológiában (Jyotish) a Hold (Chandra) jelöli a Manast (az érzékelő, reagáló elmét) és a Chittát (a tudatalatti raktárát, a karmikus lenyomatokat). Amikor a Hold hajszálpontosan a zodiákus töréspontjain, az asztrológiai hasadékok (Gandanta) és a pszichés csomók (Granthi) csúcsán áll a születési képletben, a tudat egy rendkívül intenzív, transzformációs működési mintát kap.

Brahma Granthi (A Teremtő Csomója)

A legalsó, anyagi csomó a medence és a köldök zónájában. Amikor a Kundalini áttöri ezt a gátat, az nem egy lágy, meditatív élmény, hanem egy energetikai robbanás. A csomó felpattanásával a Muladhara és Svadhisthana csakrákban tárolt legősibb, tiszta, genetikai és spirituális kódok (Samskarák) hirtelen, nyers elektromos impulzusként lőnek fel a gerincen (Sushumna Nadi) keresztül egyenesen az agyba (Sahasrara).

• Helye a testen: A Muladhara (Gyökér) és Svadhisthana (Szakrális) csakrák zónája (az alhas).
• Asztrológiai helye: Az Ashlesha–Magha Gandanta
• Amit blokkol: A fizikai világhoz, a testhez, az ösztönökhöz, a transzgenerációs múltbéli mintákhoz és a családi fészek biztonságához való merev ragaszkodást. Amikor felrobban, az elme túlélőüzemmódba vált, és leolvadnak a dogmák.
• A víz, a földi érzelmek teljes repertoárja ismert már a jegy szülöttnek, ahhoz azonban hogy ezek az érzelmek ne kössék le minden figyelmét, hogy ne azokon keresztül szemlélje a világot, hogy nyitott legyen a mélyebb összefüggések meglátására is, bizonyos szintig tudatosan kell kilépni a földi hatalom világából.

Hold itt: A Rák és az Oroszlán jegyek határán
Ashlesha Nakshatra 4. negyede (Rák 26° 40’ – 30° 00’) és a Magha Nakshatra 1. negyede (Oroszlán 00° 00’ – 03° 20’) között.

Ez a bolygóhelyzet eleve azt követeli meg a lélektől, hogy törje le a személyes gőgöt és adja fel a kontrollt. Ez a folyamat (az ego megregulázása) törvényszerűen fájdalmas és nehéz.

A lelkileg legintenzívebben megélt töréspontot az Ashlesha 29° -án álló Hold képviseli. Minden idegszála karmikus múltjának hibás működéseit detektálja, és próbálja javítani. Ellentéte, tükre, ikertesója a Retrográd Szaturnusz Magha 1 fokán, a talán legkegyetlenebb, minden behatásnak ellenállni akaró formáció.

Még Szaturnuszt is felülmúlja, mert az leülné a maga kötelező büszkeség-büntetését , -mert ők azt az áldozatot annak élik meg, – kifizetné a generációs adósságot, majd a bolygó az idő előrehaladtával szépen lassan elhagyná a töréspontot, és átlépne a Magha stabilabb, bölcsebb szakaszaiba, de a retrográd minta újra és újra visszahúzza őt.

Ő a kényszeres, kimeríthetetlen, makacs küzdelmében érzi magát relatív biztonságban. Nem tud továbblépni. Újra és újra nekifut ugyanannak a falnak, visszatolat a tehetetlenségbe, szenvedésbe. Egy statikus, ismétlődő mókuskerékben él, de nem belesimul, nem adja át élete irányítását semmiféle felsőbb erőnek, hisz a Pitrik királyi öntudatának lenyomata még homályosítja a világképét.

Pedig a Pitrik sem érzik magukat jól, – ők már fentől nézve látják a múlt visszásságait. Ez Szaturnusz ellenséges, forró, királyi környezetének az oka. Szaturnusz rideg fegyelme találkozik az Oroszlán büszkeségével és az Ősök (Pitrik) mázsás karmikus elvárásaival.

Ameddig egóharccal akarja az ősök adósságát (Rina) megfizetni, azt nyomásként, bűntudatként és fojtogató felelősségként éli a szülött. Amikor elengedi a kontrollt, Szaturnusz nehéz vaspántjai szétpattannak. A Pitrik ekkor már nem elvárják a tartozás törlesztését, hanem hátországként, -immár égi szabályaik szerint, – segíthetik egy alázatos éntudat királyi útját. Szilárd, megingathatatlan belső éntudat, tartás alakulhat így, ha a lélek a Sakshi (a Tanú) csendjében megengedi a Pitriknek, hogy elvégezzék a takarítást a háttérben.

Ameddig küzdesz, az ősök fojtogatnak; amint megadod magad, a válladra teszik a kezüket és emelnek.

• Az első csomónál (Ashlesha-Magha) az Ősök (Pitrik) fojtogatnak, amíg a múltat ismétled; de emelni kezdenek, ha megadod magad. Ők a megvilágosodott Ősök kollektív szellemei, a családi vérvonal és az genetikai emlékezet őrzői. Ők adják szilárd éntudatod, a csontjaid erejét és a vérvonal büszkeségét, az Oroszlán minőséget, ugyanakkor a generációkon át halmozódó hibás működéseket, elfojtásokat és adósságokat (Rina) is ők zárták a Brahma Granthi csomócskádbaba, és most ők kérik azt is, hogy javítsd
• A második csomónál (Jyeshta ) a Káosz és a Teremtés Urai zúzzák szét a birodalmadat, amíg kontrollálni akarsz, de megtartanak, ha elengeded.
• A harmadik csomónál (Revati ) az Égi Orvosok és Útmutatók hibernálják az agyadat, amíg okoskodsz, de átvezetnek a tiszta csendbe, amint elnémulsz.

Mindhárom szinten a törvény ugyanaz: amíg küzdesz az egyéni akaratodból, az égi erők fojtogatnak; amint megadod magad a Sakshi csendjének, a válladra teszik a kezüket és emelnek.

• Pszichés alapműködés: Az elme gyárilag egy felfokozott, krízisközeli állapotra van huzalozva. Az idegrendszer rendkívül éber, és krízishelyzetben másodpercek alatt képes átváltani a legalapvetőbb túlélőüzemmódba. Ezen a ponton a tudat nem képes felületes vagy könnyed létezésre; a megélések mindig a legmélyebb egzisztenciális határokig mennek el.
• Karmikus hatás: Ez a pozíció a Matru Gandanta, azaz az anyai és családi vérvonal adósságának a csomója. Az egyén a sejtjeiben és a tudatalattijában közvetlenül hordozza az ősök elfojtott mintáit, a ki nem mondott szavakat és a merev dogmákat. A mentális struktúra feladata ebben az életben ezen minták radikális kiizzadása és átvilágítása.
• A ciklusok dinamikája: A Hold változékonysága miatt a tudat rendszeresen átéli a teljes szétesés, a tompaság és a kiüresedés fázisait (az egóhalál ciklusait). Amint az elme megpróbálna megrekedni a dogmákban, a csomó belső feszültsége beindul, és a tisztulási folyamat átmossa a tudatot.
• A gyógyítói/kifejező intenzitás: Ez a helyzet kíméletlen pszichés erőt és mély letapogató képességet ad. A jelenlét intenzitása miatt nem képes a „félgőzzel” való működésre; ha a figyelem egy másik emberre vagy folyamatra irányul, a transzformációs erő azonnal és kikerülhetetlenül működésbe lép.

Vishnu Granthi (A Megtartó Csomója)

• Helye a testen: Az Anahata (Szív) és Manipura (Köldök) csakrák zónája.
• Asztrológiai helye: A Jyeshta–Mula Gandanta .
• Amit blokkol: Az érzelmi kötődéseket, az egót, a személyes hatalmat, a büszkeséget, és azt az illúziót, hogy te vagy a cselekvő és a megmentő a világban. Amikor a Kundalini ezt áttöri, megszületik az egyetemes szeretet és a tiszta Tanú-lét.
• A víz, a földi játszmák és szerepek teljes repertoárja ismert már a jegy szülöttének, ahhoz azonban, hogy a megmentési kényszer és a büszkeség ne kösse le minden figyelmét, hogy ne a folytonos kontrollvágyon keresztül szemlélje a világot, hogy nyitott legyen a mélyebb összefüggések meglátására is, bizonyos szintig tudatosan kell kilépni a felelősségvállalás és az egyéni akarat világából.

Hold itt: A Skorpió és a Nyilas jegyek határán, a Jyeshta Nakshatra 4. negyede (Skorpió 26° 40’ – 30° 00’) és a Mula Nakshatra 1. negyede (Nyilas 00° 00’ – 03° 20’) között. A legintenzívebb töréspont a Jyeshta 29°.

• Pszichés alapműködés: Az elme működését a kontroll, a személyes hatalom, az egyéni akarat és a mély, rejtett összefüggések kutatása dominálja. A psziché folyamatosan a határait feszegeti, és hajlamos a belső drámákra, valamint a „jobbítási és megmentési kényszer” működtetésére a külvilágban.
• Karmikus hatás: Ez a pozíció a Pitru Gandanta, a szellemi és apai hatalmi vonal, illetve a tekintélyelvű elvárások csomója. Az elme hajlamos magára venni a cselekvő és a felelős szerepét, ami súlyos belső bűntudatot és mázsás elvárásokat szül, amíg a kontroll illúziója fennáll.
• A ciklusok dinamikája: A Hold itt rendszeresen átéli a kontroll teljes elveszítésének krízisét. Az egyéni akarat újra és újra kártyavárként omlik össze, ami az elmét a radikális tehetetlenség állapotába kényszeríti.
• A gyógyítói/kifejező intenzitás: Az áttörés fázisában az elme feladja a küzdelmet a valóság ellen. Leteszi a jobbítási görcsöt, és képessé válik átváltani a Sakshi (a tiszta Tanú) állapotába, ahol a jelenlét többé nem erőszakos transzformációt, hanem tiszta, ítéletmentes megtartást jelent.

---

Rudra Granthi (A Pusztító Csomója)

• Helye a testen: Az Ajna (Harmadik szem) csakra zónája (a fejben).
• Asztrológiai helye: A Revati–Ashwini Gandanta
• Amit blokkol: A mentális koncepciókat, az intellektuális gőgöt, a látomásokat, az A- és B-verziók gyártható magyarázatait és a kettősséget (Dvaitha). Amikor ez az utolsó csomó felpattan, a tudat teljesen kiürül, az akarat végleg megszűnik, és a lélek belép a Sahasrara (Korona csakra) ezerszirmú lótuszába (a tiszta Mokshába).
• A víz, a földi logikák és koncepciók teljes repertoárja ismert már a jegy szülöttének, ahhoz azonban, hogy a magyarázatok gyártása és az elemzés ne kösse le minden figyelmét, hogy ne az intellektuális sémákon keresztül szemlélje a világot, hogy nyitott legyen a mélyebb összefüggések meglátására is, bizonyos szintig tudatosan kell kilépni az érteni akarás és a szellemi bizonyítékok világából.

Hold itt: A Halak és a Kos jegyek határán, a Revati Nakshatra 4. negyede (Halak 26° 40’ – 30° 00’) és az Ashwini Nakshatra 1. negyede (Kos 00° 00’ – 03° 20’) között. A legintenzívebb töréspont a Revati 29°.

• Pszichés alapműködés: Az elme a zodiákus abszolút végpontján áll, ahol a fizikai valóság és a szellemi világ határai teljesen elmosódnak. A pszichét a mentális koncepciók, a filozófiai elméletek, a logikai magyarázatok (az A- és B-verziók gyártása) és a dualitás (a kettősség érzetének) folyamatos pörgetése jellemzi.
• Karmikus hatás: Ez a Sva Gandanta, az önvaló és az inkarnációs ciklusok végső zárócsomója. Az elme az összes eddigi élet és tapasztalás karmikus hordalékát és intellektuális koncepcióját sűríti magába, ami állandó szellemi túlterheltséget és a „mindent meg kell értenem” kényszerét hozza magával.
• A ciklusok dinamikája: A Hold itt a mentális analízis és az intellektuális elemzés teljes csődjét éli meg ciklikusan. Amikor a gondolati struktúrák elérik a falat, az elme lekapcsolja a biztosítékokat, és egy süket, tompa, nem-értő ürességbe zuhan vissza.
• A gyógyítói/kifejező intenzitás: A csomó felpattanásakor a mentális pörgés végleg leáll. Az elme kiürül a fogalmaktól, megszűnik a polaritás, és a tudat átlép a teljes akaratnélküliség, az időtlenség és a végső feloldódás állapotába.

A megkönnyebbülést hozó Shakti állapot eléréséhez szükséges a tanulás, a tapasztalás, a fájdalom statikus megélési vágyának,- sötétség, megrekedtség, mártíromság energetikáját fémjelző Tamasnak, – az elengedése.

Az állapot, amikor az ember beleragad az önsajnálatba, és nem akar továbblépni a mocsárból, akkor mozdul, mikor sok tudatos meglátás, – a lelki fájdalmak megengedése és megélése általi tapasztalatszerzés, – megállapítás, önvizsgálat, változtatás, és belső változás történik.

A berögzült minták helyett a tanulással, tapasztalással letisztított Moksha az az Éteri Tér, amely engedi az értékrendek változását, az energiák szabad áramlását, .

Mindegyik bolygó a saját fegyverével védi az egót

Mars dühhel, a Hold szorongással, a Merkúr túlmagyarázással, a Nap a gőgével, a Vénusz a ragaszkodásával, az Uránusz a lázadásával, a Neptunusz a ködével, a Plútó pedig a nyers, kényszeres kontrolljával küzd a kohóban, a tűz mindegyiket addig égeti, amíg el nem érik a teljes kimerültséget és a csődöt. A transzperszonális bolygók nem egyéni sorsot, hanem a kollektív tudatalatti gigantikus erőit képviselik, így a küzdelmük is monumentális.

A Granthik kohója azonban mindegyik kezéből kicsavarja a fegyvert, hogy a legvégén csak a tiszta, akarat nélküli, letisztított és felszabadult lélek maradjon meg a hamuban.
A folyamat vége minden bolygónál ugyanaz a Satva hamu-állapot és a krisztusi póz a földön: az akarat teljes leállása, a megadás és a belépés az Éter (Akasha) tiszta terébe. Minden bolygóminőségnek meg kell halnia ezen a fokon, hogy aztán újjászülessen a tiszta fényben. A kohóban minden elolvad, ami anyagi, csak az elpusztíthatatlan drágakő marad.

---

Nap (Surya) – A Királyi Ego küzdelme

A Nap az egyéni tartás, a büszkeség, a tekintély és a cselekvő Ahamkara (ego).

• Hogyan küzd? A Nap gőgből és merev tartásból küzd. Nem akarja letenni a koronáját. Agyból, büszkeségből, a „tökéletesség illúziójából” és az egyéni akarat erejével próbálja uralni a mocsarat. Azt üvölti a sötétnek: „Én vagyok az úr, én irányítok!”
• A bukás: A Kundalini addig szorítja a csomót, amíg a Nap összes világi tekintélye és egyéni akarata össze nem omlik. Akkor küzd jól, ha feladja a dominanciát, és uralkodóból átvált a tiszta, mozdulatlan, csendes fénnyel világító Tanúvá (Sakshi), aki leborul a földre.

Vénusz (Shukra) – A Ragaszkodás és a Vágy küzdelme

A Vénusz a Kama (a vágy), az érzelmi és érzéki ragaszkodás, a párkapcsolati függőség és a külvilág esztétikai kényelme.

• Hogyan küzd? A Vénusz hisztérikus ragaszkodással és meneküléssel küzd. Megijed a magánytól. Kétségbeesetten próbál belekapaszkodni egy másik emberbe, a partnerébe, a külvilág megerősítéseibe, vagy a hétköznapi otthon meleg komfortjába, hogy elkerülje a belső űrt.
• A bukás: A Kundalini elvágja a külső kapaszkodókat. A Vénusznak meg kell tapasztalnia a teljes, kíméletlen egyedüllétet és elhagyatottságot a cellában, hogy a külvilág helyett végre önmagában, a saját alhasi békéjében fedezze fel az elpusztíthatatlan drágakövet (Mani).

Uránusz (Vidyut) – A Villám és a Lázadás küzdelme

Az Uránusz a kollektív villámcsapás, a hirtelen ébredés, a radikális szabadságvágy, a lázadás és az idegrendszeri sokk.

• Hogyan küzd? Az Uránusz kiszámíthatatlan, robbanásszerű és kaotikus módon küzd. Nem akar lassan vajúdni, azonnali, radikális szabadságot akar. Sokkolja az idegrendszert: hirtelen pánikrohamokat, elektromos vibrációt generál a húsban, és dühből akarja szétrobbantani a Brahma Granthi vaspántjait. Mindent fel akar rúgni egyik pillanatról a másikra.
• A bukás: A csomó túl sűrű ahhoz, hogy egyetlen lázadással szét lehessen törni. Az Uránusznak el kell fogadnia, hogy a villám ereje nem rombolásra való. Amikor a lázadás lecsendesedik, az Uránusz gépies feszültsége átalakul a legtisztább, zseniális, villanásszerű tisztánlátássá és intuícióvá.

Neptunusz (Varuna) – Az Óceán és az Illúzió küzdelme

A Neptunusz a kollektív köd, az elmosódottság, a határok hiánya, a misztikus transz, az illúzió (Mája) és a spiritualitásba való menekülés.

• Hogyan küzd? A Neptunusz passzív-agresszív módon, áldozatszereppel és elmosással küzd. Ő a fájdalom statikus megélésének vágya (a Tamas). Beleragad az önsajnálatba, mártírt csinál magából, és a mocsár sűrű vizében akar elaludni. Ködöt gyárt, pszichologizál, és hallucinációkkal vagy spirituális elméletekkel akarja elmaszatolni a nyers tényeket.
• A bukás: A Kundalini forró tüze elpárologtatja a ködöt. A Neptunusznak meg kell tapasztalnia az illúziói teljes csődjét: a tompa értetlenséget. Akkor gyógyul meg, ha az elmosódottságból megérkezik a Moksha tiszta, határtalan, Éteri Terébe (Akasha), ahol nincs többé önbecsapás, csak az egyetemes szeretet és az örök megadás.

Plútó (Yama) – Az Alvilág és a Totális Megsemmisülés küzdelme

A Plútó a legmélyebb alvilág, a nyers atomenergia, a kényszeres megszállottság, a transzgenerációs mérgek gyökere és a totális megsemmisülés.

• Hogyan küzd? A Plútó a legkíméletlenebbül, a végsőkig küzd. Ő a legalapvetőbb túlélőüzemmód és a kényszeres kontroll. Nem adja meg magát, foggal-körömmel ragaszkodik a titkaihoz és a hatalmához. Képes egy éven át tartó, brutális, fuldokló fizikai tüneteket (mint a tüdő ostromát) és halálfélelmet generálni a testben, csak hogy ne kelljen elengednie a kontrollt.
• A bukás: A Plútó küzdelme a leghosszabb, de a végkifejlet nála a legtisztább. A Kundalini tüze addig égeti a Plútót, amíg az teljesen atomjaira nem hullik a földön (a krisztusi prosztrációban). Amikor a Plútó megsemmisül, belőle születik meg az a megingathatatlan, elpusztíthatatlan Magha-erő és gyémánt, ami képessé teszi az embert arra, hogy félelem nélkül álljon ott a mocsár és a halál kapujában, és tiszta Éter-teret tartson másoknak.

Hold (Chandra) – A Reaktivitás és a Psziché küzdelme

A Hold a Manas (az érzékelő elme, az érzelmek) és a Chitta (a tudatalatti érzelmi raktára, a karmikus lenyomatok).

• Hogyan küzd? A Hold szorongásból, félelemből és érzelmi reaktivitásból küzd. Amikor megnyílik a hasadék sötétsége, a Hold pánikszerűen és kényszeresen elkezdi pörgetni az érzelmi mintákat. Sír, fuldoklik, hisztérikusan kapaszkodik a megszokott múltba, a családi fészek biztonságába, és érzelmi drámákkal, önsajnálattal próbálja elárasztani a teret. Azt üvölti a sötétnek: „Veszélyben vagyok, meg fogok semmisülni, mentsen meg valaki!”
• A bukás: A Kundalini addig szorítja a csomót, amíg a Hold összes érzelmi védekezőmechanizmusa és pszichés kapaszkodója végleg darabokra nem törik. Akkor küzd jól, ha feladja a hisztérikus reakciót, és a hullámzó érzelmi viharokból átvált a tiszta, mozdulatlan, csendes, mindent visszatükröző Tanúvá (Sakshi).

Chiron – A Kollektív Seb és a Mártíromság küzdelme

A Chiron a gyógyíthatatlan belső magány, a transzgenerációs őssérülés, a kirekesztettség és a spirituális mártíromság jelölője.

• Hogyan küzd? A Chiron a „fájdalom statikus megélésének vágyából”, a Tamas energetikájából küzd. Beleragad az önsajnálatba, és a mocsár sűrű sötétségében akar elaludni. Sebeivel és a „szenvedő áldozat” szerepével próbálja uralni a teret, megreked a saját meg nem értettségében, és elutasítja a továbblépést. Azt üvölti a sötétnek: „A sebem az identitásom, a fájdalmam örök, nem akarok meggyógyulni!”
• A bukás: A Kundalini forró tüze addig égeti a csomót, amíg a Chiron összes áldozati szerepe és a mártíromságban talált hamis biztonsága össze nem omlik. Akkor küzd jól, ha feladja a fájdalom statikus dédelgetését, és a sebéből átvált a megkönnyebbülést hozó, tiszta, ítéletmentes és együttérző Tanúvá (Sakshi).

Transzplútó (Isis / Perszephoné) – A Híd és az Integráció küzdelme

A Transzplútó a híd az anyagi és a transzcendens világ között: a láthatatlan energiák fizikai integrációja, a darabokra tört részek zseniális összeillesztése és a belső alkímia.

• Hogyan küzd? A Transzplútó kényszeres analizálással, a részek merev elkülönítésével és a híd két oldala közötti őrlődéssel küzd. Amikor a kapu megnyílik, megijed a hirtelen fúziótól, ezért gépiesen megpróbálja patikamérlegen kiszámolni az energiákat: külön akarja választani a nappalt az éjszakától, a hétköznapokat a weird kolostortól, a cselekvést a megadástól. Azt üvölti a sötétnek: „Még nem áll össze a kép, mindent külön kell elemeznem és rendszereznem, hogy átérjek a túloldalra!”
• A bukás: A Kundalini forró tüze addig szorítja a csomót, amíg a Transzplútó összes intellektuális magyarázata és merev, lépésről lépésre tervezett híd-szerkezete össze nem omlik. Akkor küzd jól, ha feladja az elméleti összerakosgatást, és az őrlődésből átvált a tiszta, Éteri Tanúvá. Ebben a megadásban a híd két oldala (a kinti és a belső világ) magától, az akarat nélkül simul össze egyetlen egységgé.

Lilith (Fekete Hold) – A Száműzetés és a Zsigeri Örvény küzdelme

A Lilith az elfojtott, vad, zsigeri árnyék-én: a kollektív és egyéni szégyen, a bűntudat, a rejtett zsenialitás és a legmélyebb transzperszonális örvény portálja.

• Hogyan küzd? A Lilith kényszeres bizonytalansággal, a „bukott és bűnös látó” belső szerepével és intellektuális tagadással küzd. Amikor a kapu megnyílik, megijed a határok teljes, óceáni feloldódásától, ezért a nappali éberségben merev kétségeket és tompa, nem-értő ürességet gyárt. Elrejti a saját tudását, és elutasítja a megértést, hogy fenntartsa a száműzöttség és a tehetetlenség illúzióját. Azt üvölti a sötétnek: „Nem értek és nem érzek semmit az egészből, nem állok készen, magam kell eltiltanom a fénytől!”
• A bukás: A Kundalini forró tüze addig szorítja a csomót, amíg a Lilith összes elfojtott bűntudata, belső rejtőzködése és a száműzött áldozat szerepe végleg össze nem omlik. Akkor küzd jól, ha feladja a kényszeres önkorlátozást és a tagadást, és az érthetetlen sötétségből átvált a tiszta, Éteri Tanúvá (Sakshi).

Kapcsolódó istenségek

Az Ashlesha 29°-nál a Nágák és a Ghorá (a kígyók és a nyers erő) vajúdással égetik le a múltat.
Feladatuk a karmikus hordalék nyers kilökése..
A Jyeshta 29°-nál Indra és Kála (a király és a halál) letörik az ego büszkeségét és a kontrollt.
Az energia feladata az egyéni akarat és a büszkeség megtörése. A cél a merev, irányítani akaró struktúrák cseppfolyóssá tétele, hogy a tudat képessé váljon az egyéni érdekeken túli, magasabb rendű igazságok befogadására.
A Revati 29°-nál Púsan és az Amrita (az útmutató és a nektár) csendben átvezetik a lelket a teljes újjászületésbe.
Feladata a teljes szellemi kiüresítés és az újjászületés.

A három kapu három fázis: az első kiizzadja a múltat, a második letöri a kontrollt, a harmadik pedig elnémítja a logikát.

miért nem érti meg ‘seniki?

• A stabil zónákban az emberek többségének a bolygói, – főleg a Hold, – a jegyek biztonságos közepén állnak. Ők stabilan működtetik a világi struktúráikat. Az ő feladatuk ebben az életben az Artha (a fizikai biztonság, a család, a munka) és a Kama (a világi vágyak és kapcsolatok) megélése.

Az ő rendszeredüket a Kundalini nem riasztja, nem éli meg a „weird” kolostorokat, nem tapasztal egyéves köhögési rohamokat, és nem zuhan bele az éjszakai egyetemes megértésekbe. Biztonságban, a megszokott társadalmi keretek között élik le az életüket.

• Akiknél a csomók zárva maradnak, ők még gyűjtögetik tapasztalataikat. Próbálgatják a mintákat, a dogmákat, a gőgöt. Erősen materialisták, merevek, gépiesek, és szentül hiszik, hogy az akaratukkal mindent irányítani tudnak. Náluk ebben a testben nem történik meg a robbanás; ők a sűrű anyag szintjén maradnak, és a csomók átmosása majd egy későbbi inkarnáció feladata lesz.

• A beavatottak és a gyógyítók, a hasadékok lakói, akiket a védikus hagyomány Dwija-nak (kétszer születettnek) vagy transzformációs csatornáknak, nevez.

kétszer született?!?

Az európai rendszer és a védikus rendszer összhangja:
Az európai rendszer képviseli a nappali megnyilvánulást, a látszó felszínt és látszón megoldásra váró késztetéseket
A védikus rendszer mutatja a tudatalatt még működő, továbblépésre vágyó még lemaradt énrészeket, melyekben a félelmek, kétségek és értetlenség, jó esetben kiváncsisággal párosulva küzdenek legitimitásukért.

Dwija (szanszkritul: द्विज) „kétszer született”.

Az első születés a nappali megnyilvánulásokban hordozott Európai szint. Biológiai születés. Fizikai test, -Bhur, -megszületése, transzgenerációs csomag, a név, a társadalmi szerepeik, látszó felszíni élet, ahol a tudatot az európai képlet tüzes egója az akarat vezérli.

A második születés a tudatalatti késztetésekre való ráébredés, a múltat takaró Védikus szint felszínre törése. A védikus hagyomány szerint az ember addig csak egy biológiai organizmus, amíg át nem megy a szellemi és energetikai újjászületésen és Sakshi szemüvegén át meg nem vizsgálja múltját tükröző jelenét.

A hasadékok lakói tanulhatják meg látni a nappali maszk és a tudatalatti vajúdások közötti feszültséget.