A modern ember a betegséget elsősorban testi folyamatként ismeri meg. Megkeresi a tünet okát, diagnózist és kezelést vár, majd gyógyulása után igyekszik visszatérni megszokott életéhez. A testi szenvedés gyakran teremt alkalmat önvizsgálatra, a kötelességek újragondolására, a jóvátételre és az emberi magatartás megváltoztatására, de nem értjük miért.

Míg gyógyászati és bölcseleti hagyományainkban a betegség az ember egész életével összefüggésben nyert értelmet, a mai kor emberében fel sem merül, hogy létezhet olyan rend, amelyhez saját cselekedeteit, döntéseit, emberi kapcsolatait és életvitelét igazítania kell.

Pusztán felvetés, hogy a betegség rávilágíthat valamire, hogy a kialakut fókusz célja egy olyan változás, melynek során az ember újraértékeli önnön erejét, függetlenségét, kapcsolatait és életének irányát, miközben olyan erkölcsi kérdésekkel is találkozhat, amelyeket korábban számára sohasem fogalmazódtak meg. A fogalmak számos valláson, -korbeli szent szövegeken keresztül, – téren és időn átívelve definiálódhatnak. Megismerni az ősi történeteket olyan utazás, melynek során mint az emberi történelem során mindig, a tapasztalatokkal megkérdőjeleződhetnek régi és születhetnek új dogmáink. juhúú!

az alábbi néhány erkölcsi alapérték vallásfüggetlenül is állandónak tünik

– gőg –