A Praśna Mārga egy 17. századi, dél-indiai asztrológiai tankönyv, amelyet Kerala vidékén, szanszkrit nyelven írtak. Szerzőjét pedig a keralai Nambūdiri brāhmaṇa hagyományhoz kötik. A mű verses formájú, a sorok: rövid, könnyen megjegyezhető tanítások, amelyekbe a szerző a szabályokat sűríti. Egy-egy ilyen versszakot nevezünk ślokának. A śloka gyakran csak néhány sor, mégis egész gondolatmenetet hordozhat: például megmondja, mit figyeljen meg az asztrológus, milyen körülmények között fontos az adott jel, és abból mire következtethet. Emiatt a szöveg nagyon tömör, és sok helyen tanítói magyarázatra vagy kommentárra van szükség ahhoz, hogy a rövid szabályból a tényleges alkalmazás is érthető legyen. A Praśna Mārga így tulajdonképpen egy versbe sűrített asztrológiai kézikönyv és tananyag, amely elsősorban azt tanítja, hogyan lehet egy feltett kérdés pillanatából és az azt kísérő jelekből következtetéseket levonni.
Praśna Mārga 1.1
मध्याटव्यधिपं दुग्धसिन्धुकन्याधवं धिया ।
ध्यायामि साध्वहं बुद्धेः शुद्ध्यै वृद्ध्यै च सिद्धये ॥१॥
madhyāṭavyadhipaṃ dugdhasindhukanyādhavaṃ dhiyā |
dhyāyāmi sādhv ahaṃ buddheḥ śuddhyai vṛddhyai ca siddhaye ||1||
Értelmemmel odaadóan meditálok a középső erdős vidék Urán, a Tejóceán leányának hitvesén, hogy értelmem megtisztuljon, gyarapodjon és tökéletességre jusson.
Raman szerint a „Tejóceán leányának hitvese” Viṣṇu: Lakṣmī a Tejóceánból emelkedik ki. A másik megszólítást Madhyavithi/Edakkad helyi urával kapcsolja össze, vagyis a szerző saját vidékének istenségére utal. A vers célját az értelem megtisztulásában, gyarapodásában és tökéletességében látja.
madhyāṭavyadhipam → madhya + aṭavī + adhipa → a középső + erdős vidék + ura; + am -> ő a meditáció egyik tárgya.
dugdhasindhukanyādhavaṃ -> dugdha → tej + sindhu → óceán + kanyā → leány + dhava → férj, úr → = a Tejóceán leányának férjét → Lakṣmī férjét → Viṣṇut; dhiyā → értelemmel, belső belátással. dhyāyāmi → E/1 dhyai → „meditálok, szemlélek, elmémben ráirányulok”; sādhu → sādhv → jól, helyesen, odaadóan; aham → én; buddheḥ → buddhi, genitivus singularis → az értel(m)emnek; śuddhyai → śuddhi, dativus → megtisztulására; vṛddhyai → vṛddhi, dativus → gyarapodására ca → és; siddhaye → siddhi, dativus → beteljesedésére, tökéletességére