– mindennapi mesék védikus értelmezése; védikus mesék mindennapi történetekként való megélése –
Modern helyzetkép:
Apám feleségével beszélgetünk, arról, hogyan éltük meg, mikor apánk beleszólt a vezetésünkbe, -apám a plafonon, mi viszont végre szavakba próbáljuk önteni meg nem értésünket.
Apró technikai szünet a mellékhelyiségben.. majd az új légkörből töltekezne, egyenesen hozzálépek: -tudod, léteznek a világban kiskakasok, mint Te és a párom, és léteznek tyúkanyók is, mint én és a párod. És, hogy a kiskakasokat nem annyira érdeklik az érzelmek, de a tyúkanyókat igen.
Szakmámhoz hűen, mint egy tanítónéni meséltem el, hogy az életünkben minden mondatunk és tettünk amúgy érzelmeket vált ki.
Fura, hogy ezt egy felnőtt embernek, közel a nyolcvanhoz, el kell magyarázni. Felbátorodva tovább is merészkedtem. -Az érzelmeket pedig meg kell beszélni. Nevesíteni, kimondani, mert így lehet a következő mondatunk már még személyre szabottabb és még kevésbé bántó.
Jó, hogy a férjem mellettem volt, mert így férfiként apám sem érezte magát egyedül. Szerintem ebben ő is érezte a követendő potenciált, hiszen én belülről ‘nézvést a párkapcsolatunknál őszintébbet, támogatóbbat, jobbat elképzelni sem tudnék. Mindent meg tudunk beszélni, és ez húdejó
Védikus mese:
Sanjana felhőcske képében lebegett. Férjével, – az ő választott Napjával, – valahol azt érezhette, hogy nem ideális a kapcsolatuk. A Nap ragyogott, felhőcske őrizte volna a vizét, – lelkét, – közben a természet részeként táplálta volna szeretett Földjét, – önmaga és szerettei testét, lelkét, – de a Nap túl meleg volt. Apja is, férje is más nyelvet beszélt, ők képviselték a férfias attribútumokat. Személyiségük fényében kinyilatkoztattak és megkérdőjeleztek.. Jaj.. bocsánat, eltévedtem.. Tehát vissza a meséhez:
Sanjana elhagyta férjét. Elszökött. Titokban. Otthonhagyott egy árnyat, Chhaya-t, ő meg lelépett.
Először az apjához, Visvakarmához (az égi építészhez) ment. Az apja azonban nagyon dühös lett rá, amiért elhagyta a férjét, és határozottan felszólította, hogy menjen vissza. Így vívódott benne múlt és jövő, férfi és nő, egó és lélek. Sanjana döntött, elszökött az északi legelőkre kancának, nem akart visszatérni érzelmek nélküli világához, férjéhez.
Elkezdett önmagával foglalkozni, a legzordabb vidékre költözött. Lóként elkezdte megismerni testét, lelkét, azok összefüggéseit, kitapasztalgatta határait, így éldegélt a Földön. Ebben a közegben nem kellett megjátszania magát, -oly egyedül volt, – aszerint ragyogott, ahogy kedve a tartotta. A manírt Chhaya-t otthon hagyta. Ebben a közegben önmaga lehetett. Kipróbálta milyen vezekelni, milyen a „tapas”
Itt egy pillanatra menjünk még mélyebbre, jógiföldön:
A Tapasz a védikus hagyományokban a hő, izzás vagy tűz. Az önkéntesen vállalt belső fegyelmet, elköteleződést és *aszkézist jelenti. Ebben a folyamatban a test és a személyiség, mint a külvilág felé irányuló motiválóerő, teljesen háttérbe szorul. Amikor a fizikai és szellemi megértés már csak ezt a tiszta létezést szolgálja, a tudat az érzékeken és a világi tapasztalásokon túllépve közvetlenül éli meg saját igazi lényegét, amelyet a Jógik Átmannak hívnak.
Új életerő jut szerephez, a Szútra (fonál), Prána (életerő). Mialatt a napfényben az árnyék valahol máshol magát mutogatja, – egyszerűen csak megfelel a társadalmi elvárásoknak, munkába jár, vidámkodik, ahogy azt illik. A világ számára láthatatlan tartományban az aszkéta meghaladja az Ahamkárát (az éntudatot, az egot) és a Manaszt (a hétköznapi, csapongó elmét) és személyiség (az összes Nap) megszűnik életének irányító ereje lenni. Helyette marad egy vékonyka, láthatatlan éteri köldökzsinór. És közben megfigyeli azokat az érzéseit, észleléseit, gondolatait, amelyek a való világban valahol mélyen, észrevétlenül, elnyomva szunnyadnak. És amúgy meg egyetemes értékekről szólnak.
amúgy meg:
egyszerűen, amikor unod a banánt.. Sanjana megunta, a földre költözött. Megismert egy csomó mindent, megváltozott. Ez a változás férjét is, – aki utánament, 1/8 részben megváltoztatta, – persze a külvilág mindebből semmit nem vett észre.
by the way
* Az aszkézis a mai világban nem feltétlen fakírkodásban nyilvánul meg 🙂 Valakinek már az is kínszenvedés, hogy egy feladatot felvállalva vacsorát tegyen az asztalra, -kezdheti ott is a határok tágítását. A fontos csak az, hogy legyen mit megfigyelni. Mi az ami feszít, mi fáj és miért?
.. és minél több ilyen szörnyűségről derül már ki, hogy amúgy piti, túlélhető dolog, – a tudatos én ellazul. És mikor kevésbe fél, már kevésbé akar harcolni és megtartani. A lélek pedig egyre szabadabb.
Ha nem direkt, akkor önként.. legyen bár amit megél kiszolgálás vagy kiszolgáltatottság, – reményt, hitet, bizalmat, kisebb s nagyobb szavakat, –
ha tapasztalni akar, indul.. legalábbis a mesék és a védák szerint..
seva-sharanagati tengelye valójában a 6. és 12. ház dharma-karma libikókája