A gondoskodó-szolgálati dharma a spirituális hagyományokban olyan belső utat jelöl, ahol az egyén hivatása a mások, – különösen a közvetlen közeliek, – önzetlen támogatása, gyógyítása és felemelése révén valósul meg, csendes, mindennapi odaadás.
asztomelléklet 🙂 gondoskodás: IC; szolgálat: MC

egy vers

Mi az, ami ennyire feszít,
mi az, mi ennyire fáj?
Mit nem vettem eddig észre,
mi az, mi az ajtómban áll?

Meghasonlott világaink szakadnak egyre-másra,
ami eddig értékünk volt, cseréljük le azt másra?

Mi lenne, ha magad helyett a közös jót lesnéd
hogy segíteni, hogyan tudsz, -kicsit azt keresnéd

Elmúlt rengeteg év, sokat okosodtál,
külső megerősítéssel sokat gyakoroltál.

Fenekestül fordulhat fel egész életed,
de talán egészségesebb lesz minden szöveted.

Hamis rezgés, kényszerpálya nem lesz majd asztalod,
helyette bolond hősi lesz majd a sisakod.

Saját utad más nem érti, ne is hadakozz,
ahogyan a szíved diktál, csak úgy adakozz.

Homlokodon ha ott a jel, segítened kell
Azt, hogy kinek, s mi módon, csak te döntöd el.

Tán fontosabb a szeretet számodra, mint hitted,
kifejezni, hogyan tudod? Kell hozzá kis ihlet.

Ha telibe nem megy, próbáld meg hátulról,
a fontos nem az, hogy ki által valósul.

Mondd ki, amit gondolsz, add ki, amit érzel,
ki hogyan fogadja? Azt meg döntse ő el.

Van még kb 1000 út, amit kipróbálhatsz,
de biztos, hogy mostantól punnyadtá nem válhatsz.

Királylány is voltál, király is ezerszer,
más erőid döntik el, mit kezdj életeddel.

Földöntúli hatalmat ha szerettél volna,
nem használhatod azt másra, csak a jóra,
ha mégis vállaltad, hát, állj szépen a sorba.

Energiád áldozd arra, amire leginkább való,
lesd meg vele, mi az, mi leginkább adható.

Lásd a másik vágyát, figyeld mit szeretne,
saját lényeddel egyeztessed össze, –
adni csakis úgy jó, ha lélek van benne.

Figyelj arra mások sorsa ne temessen,
saját határ nagyon fontos szinte minden tettben.

Hogy az hol van, ne vésd kőbe, változhat idővel,
próbálj néha máshogy élni, -minden fejben dől el

Segítenek rúnák, lapok, kitalálni merre,
ha úgy érzed túl sok az út épp a végtelenbe
– te dönts, vagy más
– ülj, vagy siess
– akarattal, elfogadva, vagy épp mindent hátrahagyva
– családias békességben, önátadó merengésben?

új utakon elindulva, bolondmódra futamodva, az ismeretlenbe gyermekszívvel hatolva