– Bharani-féle paradoxon: életének célja bár az Artha, vagyis kézzelfogható dolgokat kell szülnie, a védikus asztrológia szerint az uralkodó istene mégis Jama, a halál és az elengedés ura. Bharani itt épp a földi értelem határán táncol.
– alaptézis: ne akarj:
Akarati paradoxon: ha halni akarok, azt nem lehet, mert nem lehet akarni, mert az is egó, spiri egó, büszke vágy a nirvánára, a nem létre. De ha élni, akarok, az is vágy.
– alaptézis: ne félj
A félelem paradoxona: az élet akarata magában hordozza a félelmet is (hisz törékeny). Ha félelem él, akkor az élet haldoklik. Ha a félelem nem él, akkor viszont valószínű nem az életre szavaztunk, hiszen az magában hordozza.
– alaptézis ne birtokolj
A birtoknélküliség paradoxona: ha nem birtoklod az örömöd, a bánatod, a semmidet, -akkor leválasztod magadról. Ha leválasztod, a feldolgozásra esélyed sincs, -fizikai szinten ki kell tombold, ki kell sírd magad, különben a mögöttes fájdalmat fogod birtokolni tovább, immár a tudattalanba száműzve. Lelki szinten viszont mint jövőkép, valóban a bikás ragaszkodás elengedése, és ez a spiri mondat hozhat egyfajta megváltást, de önmagában csak egy kegyetlen dogma.
– alaptézis: cél a megváltás
Paradoxona abban rejlik, hogy elveszi a fókuszt a valódi megváltásról, a belső harmónia megtalálásáról. A körülmények folyamatos változása mellett létező, állandó mérlegeléssel való viszonyulás a jelenben.
– alaptézis: légy alázatos
Az alázat paradoxona: az alázat a megfogalmazódás pillanatban szünik meg önmaga lenni.
A valódi alázat abból születik, amikor egy egy kinondott gondolatban, szóban, viszonyulásban, – titkon, önmagadban, – nem a másik, hanem a saját tökéletlenségedet keresed.
Mi az, amit mégis valóban balgaság akarni? megváltani
Mi az, amitől valóban balgaság félni? attól, hogy nem fogsz tudni ugyanúgy tovább létezni
Mi az, amit valóban balgaság birtokolni? amiből már tanultál, ami már csak a maga üres céltalanságával feszít
Mi az, ami előtt mégis érdemes megalázkodni? minden létező előtt, – de csak titokosan.
Miért érdemes? Az egység érzete a létezők megismerésével, elfogadásával mályül. Az ismeretlen beáramlása, az inklúziv szeretet energiájával való átmosása valódi megértést áramoltat kifelé.. amely által léte az egész világot emeli. Az összes igazság megismerésével érhető csak el a végső igazság.
Itt búvik meg a Skorpió minőség és legnagyobb csapdájának, – a spirituális egónak a kérdésköre 🦂
Mely újabb paradoxont szül: a saját halálát. Újabb paradoxon: amikor valaki elhiszi, hogy ő valaki, többé nem is akar új infót befogadni, hisz az elbizonytalaníthatná, az egyetemes léttől vágja el magát.. az újjászületés képességének a halála a skorpió halála, az ember születése.
A spiritualitás és a természetgyógyászat talán épp ezeknél a paradoxonoknál ér össze. A halál/élet, az érek valamit vagy nem érek kérdésköre igazán csak természetgyógyász ambíciókkal tapasztalható meg. Az okokat és lehetőségeket keresve a tapasztalásokra csak vallási tézisek adnak választ, de a vallások mezsgyéjén keresgélve minduntalan csak paradoxonokba ütközünk.
És itt jön a Skorpió minőség legnagyobb csapdája: a félreértelmezés miatt születik a „spirituális egó” – a szó maga már önmagában is egy paradoxon. Mikor egy halandó úgy érzi, megfejtett valamit, és ő már igazán guru, épp abban a pillanatban zárja is be a valódi alázat kiskapuját, és válik teljesen hétköznapi, korlátozott értelmű szárnyaszegett sassá -> nagytudású egovédő skorpióvá… legalábbis az egyik énrésze
Gyógyulása pedig?
A spirituális magaslat, -amit az ég is támogat, -szólhat testi adottságról, anyagi jólétről, általános tájékozottságtról, vagy arról, hogy valaki éppen a legjobb anya vagy véleményhuszár, ha megreked, ha az önmagába vetett hitet ily módon őrzi valaki, az az alábbi sérülésekre reagáló gyermeki félelmre utal:
A tévedhetetlenség illúzióját féltjük, amikor nem engedünk be új információt. Az elme számára a legnagyobb trauma beismerni, hogy a „nagy megfejtése” hamis volt. Az ego retteg a szellemi talajvesztéstől.
Érzelemvilágunk szeretteinken keresztül végzi a csöndes harakirit. Egy új információ beengedése, akárcsak a részleteivel való azonosulás is azt a kockázatot hordozza magában, hogy azesetlegesen kicsit módosul énem valaki számára már nem lesz szerethető, kivet majd a világ.
Talajvesztettségünk mindkét esetben egohalállal zárulna. Ó, jaj! Marad hát a kényelmes biztonság, vagy a tudatos skorpiósodás, ami által legalább biztos lehetsz benne, hogy bukdácsolásod felvállalásával, konformista társadalmunkban, üdítő színfolt lehetsz, -ez is valami. 🙂
A valódi alázat ott kezdődik, ahol a maszkok lehullnak.
Végső paradoxon:
A Skorpió vízjegy, de a fix minőséghez tartozik. Hajlamos a jegesedésre. Hatalmat találva, formába rögzülve értéke rideg, hideg csúszós dogmává válik. Megközelíthetetlen lesz, hisz aki nem érti meg, nem fogadja el, nem tartozik az egységéhez. Ez elmagányosítja… hacsak, nem nyit.
Ő maga kíméletlenül leplezi le a hamis prófétákat és próféciákat, de ha róla van szó, egója halála helyett hajlamos inkább szúrni. Egzisztenciális szorongása a saját farkába harapó kígyó.